Üzbegisztán

Ez a zömében városnézős, UNESCO világörökségeket felkereső utunk ismét csak egy olyan területre vezet, ahol még nincs „overtourism”. Élvezzük a mesés keleti városokat, kékkupolás épületeket fotózunk, átszeljük gyorsvonattal a sivatagot.

Türkmenisztán nem átlagos közép-ázsiai ország. Sok szempontból persze hasonlít szomszédaira – itt is megvan az, ami a többi „sztánban” egzotikus – kék csempés mecsetek, ókori romvársok, látványos sivatagi tájak, büszke paripák, színes szőnyegek, keleties illatokat árasztó bazárok. Vannak olyan látványosságok is, amelyeket keresve sem találnák másutt – a szovjeti időkből itt maradt Pokol Kapuja, az örökkön égő földgázmező a sivatag közepén, amelyet már számtalanszor be akartak temetni, de mégis megmaradt, mert ez mára a turisták kedvence helye. De igazán különleges ízt az országnak az elmúlt harminc éve kölcsönöz. Észak-Korea és Eritrea mellett Türkmenisztán volt – és máig is – a világ legelzártabb országa, ahol a furcsa ízlésű elnök hóbortjait a hatalmas gázvagyon tette lehetővé – ahol nem csak az elmúlt évezredek csodái, hanem az elmúlt évtizedek bizarr, néhol megmosolyogtató emlékei is látványosságszámba mennek. Türkmenisztánba Üzbegisztán felől megyünk, oda is érkezünk vissza, így a két nagyon különleges város, Buhara és Hiva falai között is eltöltünk 1-1 napot. A program 7 UNESCO világörökségi helyszínt is érint (Itchan Kala, Hiva történelmi óvárosa, Buhara történelmi óvárosa, Az „ősi Merv” helytörténeti és kultúrpark, Kunya-Urgencs, Nisza párthus erődítményei, A Selyemút a Zarafshon folyótól a Kara-kumig terjedő szakasza, Turán hideg téli sivatagai). Az út egyik túravezetője éppen ezért a világörökségvadász és abban a világszinten