A lengyel Beszkidek eldugott erdeiben

2026. szeptember 17., csütörtök Kora reggeli indulás Magyarországról, dél körül érkezés Krosno városába. A város szíve a hangulatos polgárházakkal körülvett főtér. A Krosno közelében fekvő Odrzykoń fölé emelkedő hegyet tökéletesen uralja a gigantikus kamienieci várrom. A vár kiváló kilátópont, s van magyar vonatkozása is: Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött, s családjával együtt Délnyugat-Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kamieniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel főúri családtól. A magyar nyelvű költészet első, valóban világirodalmi szintű, nagy formátumú művelője, Balassi Bálint (1554–1594) életének négy évtizedéből egyébként nyolc évet töltött Lengyelországban. A vár és a Balassi -emléktábla megtekintése után a vadregényes és alig ismert Besszádok (lengyelül Bieszczady) hegység belsejébe vesszük az irányt. Szállás két éj Wetlina faluban, egy hegyoldali önálló faházban, 2-3 ágyas szobákban.

2026. szeptember 18., péntek Egész napos túrára indulunk a Połonina Wetlińska havasi rétekkel tarkított gerincére, ahonnan gyönyörű kilátás tárul fel a környező hegyvilágra. Tulajdonképpen egy 1200-1300 m magasan elterülő fennsík fölötti kiemelkedésre érünk; Wetlinából 470 méter szintet gyalogolunk az Orłowicza-hágóig, onnan teszünk egy kis kitérőt a Smerek (1222 m) csúcsára, majd a Połonina Wetlińska többcsúcsú hegység csúcsain gyalogolunk végig: a Szare Berdo (1108 m) az első, majd a Hnatowe Berdo (1187 m) után következik az Osadzki-csúcs (1253 m), majd elsétálunk közvetlenül a Roh (1255 m) alatt: ez a Połonina Wetlińska legmagasabb csúcsa, de a tetejére nem vezet út a Bieszczady Nemzeti Park védelme miatt. Innen a Hasiakowa-csúcs (1232 m) felé ereszkedünk le vissza Wetlinába. Az egész napos túra hossza 6:25 h, 19.6 km, 896 m fel és le. Wetlina jelentős kirándulási központ, körbeveszi egy 110 hektár kiterjedésű ősbükkös és jávorfás, illetve a Solinka felső folyása mentén elterülő, 345 hektáros erdőrezervátum, amelyben ritka állatok: hiúzok és sasok élnek teljes zavartalanságban. A jegenyefenyők és bükkök alkotta Erdős-Kárpátok farkasok, hiúzok, sőt bölények járta őserdeiből csak helyenként bukkannak elő domború gyephavas połoninák vagy élesebb sziklacsúcsok. A honfoglalás után a területen Magyarország, Lengyelország és a Kijevi Rusz viaskodott. Belső oldala sokáig a Magyar Királyság Zemplén és Ung vármegyéihez tartozott. Uradalmaiban és eldugott falvaiban ruszinok, németek, lengyelek és magyarok éltek harmóniában egymással és a természettel. Este szállás ismét Wetlinában.

2026. szeptember 19., szombat A faházban ébredés után egy órát, 50 km-t utazunk Lengyelország legnagyobb mesterséges tavához, a Solinai-tóhoz (Jezioro Solińskie): a tavat a lengyelek „Besszádi-tenger” néven is emlegetik. A helyenként zordabb arculatú, még inkább hegyek közé zárt Balaton-szerű tóegyüttes pár évtizede színesíti a Bieszczady hegyvilágát. Az 1950-es évek legelején a San folyó akadálytalanul kacskaringózott végig a 600-700 m magas hegyekkel szegélyezett völgyekben. 1956-1961 között emelték a myczkowcei duzzasztógátat és erőművet, 1960 és 1968 között készült el a solinai víztározó, amely mind kiterjedése, mind pedig tárolóképessége szempontjából tízszerese az előbbinek; területe 22 km², hossza 25 km, befogadóképessége mintegy fél milliárd m³, azaz 472 000000 m³. A betongát hosszúsága a csúcsánál 664 m, magassága 81,8 m, így Lengyelország legmagasabb gátja. Az erőmű 4 turbinával rendelkezik, melyeket a magyar Ganz-MÁVAG gyártott. A solinai tározó partja turisztikai és idegenforgalmi központ lett, a hegyvidéki táj miatt nagyon népszerű kirándulási helyszín. A nap folyamán sétálunk egyet a gáton, a tóparton, de egy modern kabinos felvonóval felmegyünk a 742 m magas Jawor-csúcsra is. Ha az idő és időjárás engedi, hajózunk vagy csónakázunk is a tavon. Este szállás a világ végén, Bieszczadzkie Dworki kis faházaiban, ahol van grillezési lehetőség és biliárdasztal is.

2026. szeptember 20., vasárnap Délelőtti programunk a Sanoki-medencében, a sanoki Népi Építészeti Múzeum lesz; a nagyon hangulatos skanzen területe 38 hektár. A San folyó jobb partján Aleksander Rybicki alapította 1958-ban, ez a skanzen kétségtelenül a legnagyobb Lengyelországban az ott összegyűjtött tárgyak számát tekintve. A sanoki skanzen a Kárpátok keleti részének (a Bieszczady-hegység és az Alacsony-Beszkidek) népi kultúráját mutatja be. Ezek azok a területek, amelyeket a pogórzánok, lemkók és bojkók laktak. A sanoki skanzen több mint 100 faépületet foglal magában, többségük lakó- és lakó-gazdasági épület, pl. kovácsműhely, órásmeseter háza stb. De a sanoki skanzenben is megtalálhatóak a szakrális épületek, vannak zsinagógák és szépséges mohás fatemplomok is. Hazafelé megállunk még egy UNESCO világörökség fatemplomnál, rövid fotószünet a Dukla-hágón, majd hazautazás.