FELSZERELÉS
Igen. Fontos találmány, szerintem érdemes minden túránkra hozni. Sose lehet tudni, mikor jön szembe egy barlangüreg vagy pince, de áramszünet is gyakran van a világban valahol. Hajnali csúcstámadás (Mt. Kenya, Rinjani, stb) esetén is nélkülözhetetlen, meg ha sötétedés után még mindig úton vagyunk. Sátrazáskor is jó segítség, de egyik túravezetőnk már könyvet is fejlámpával olvas.
Nagyon nehéz kérdés, doktori értekezések szólhatnának a kérdésről. Ezernyi túracélpont, ezernyi terep, ezernyi láb. Alapvetően te érzed, hogy mi a kényelmes és te tudod azt is, mennyire biztos a bokatartásod például. Egy kezdő túrázónak jó ha védi a bakancs a bokáját ismeretlen sziklás terepen, de ugyanitt egy profi veterán terepfutócipőben zergeként szökell. Szóval az a legfontosabb, hogy kérd ki profi túrázó ismerősöd véleményét, cipőboltos szakemberét. Ne az árát nézd a cipődnek: igen, tudom, fontos az árérzékenység, de ha tönkremegy a lábad egy rossz cipőben, az bizony drágább lehet és az is drága, ha egy Himalája túrán a cipőd miatt szenvedsz és nem élvezed a tájat.
De azért hogy válaszoljak is, elmondom, hogy én mit hol használok. Három lábbelit váltogatok:
- van egy teva túraszandálom, az vízszintesebb terepen, mediterrán száraz vidéken és sziklákon, sivatagban, trópusi tájakon és meleg éghajlaton városnézésre is ezt használom (Jordánia, Görögország, Makedónia, stb).
- van egy salomon bakancsom, ezt téli havas hegyi túrákon (Mátra, Fátra, Tátra, stb), magashegyi sziklás trekkingeken (Mount Kenya, Kaukázus, Himalája) ebben az igazi.
- leggyakrabban azonban a szandál és a bakancs közötti középút van a lábamon. Jópár éve rájöttem, hogy nagyon szeretek terepfutó cipőben túrázni: nagyon kényelmes, könnyű, egy 10-12 órás nap után is jól érzi magát benne a lábam és olyan mintha perzsaszőnyegen járnék. zárt, de mégsem nehéz, szóval az én titkos tippem a túrákhoz egy jó terepfutó cipő, amiben egyébként egy sima városnézés is tökéletes. Ebből kettőt használok, van egy asics és egy salomon xa elevate-em.
